A test beszél
Szinte megfoghatatlan, s ebből adódóan úgy közelítik meg, hogy „mit ne tegyél”. Pedig szerintem nem a „mi”-nen, hanem a „hogyan”-on van a valódi hangsúly. Valójában bármit megtehetünk, de nagyon nem mindegy, hogy azt hogyan, mert a remélt Kánaán helyett szaharai homokviharban találhatjuk magunkat. Ráadásul mindig, minden változik, így még általánosítani sem lehet.
Pont ilyen az érintés szokásos megközelítése a táncban.
Vajon melyik a polkorrekt? A társastáncosok (báltermi táncok) feszes kerettartása, vagy a salsa és swing táncok kéz-kontaktja, esetleg a kizomba full-kontaktja? Szinte hallom, ahogy többen mondják:
- Attól függ, milyen (pár)kapcsolati viszony van közöttük.
„Ácsi”, engedjük el egy pillanatra a táncot!
Ott van például az ölelés, mint érintés. Távolról (szinte) megkülönböztethetetlen, de van az anyai, a baráti, a testvéri, a „trójai” (mint a fa ló), a szeretői, a szerelmes, a rajongói, a vigasztaló… és még számtalan. Mindegyik esetben a személyes tér legbelső zónájában vagyunk, nincs releváns fizikai különbség, de mégis mindegyik megkülönböztethető.
A táncot mégis erotikusan túlfűtött kapcsolódásként kezeljük, és hogy polkorrektek legyünk (vagy annak tűnjünk), a kispadra száműztük belőle az érintést. Igen, a tánc lehet erotikus is (és itt az „is”-en van a hangsúly), meg számtalan másmilyen is.
Egyik kedvelt, ide vágó tréfám, mikor a pszichológus elém teszi a Rorschach-tintafolttesztet, és kéri, mondjam el, mit látok.
- Az elsőn két ló szexel; a másodikon egy pár erotikusan simogatja egymást; a harmadikon két nő pettingel; a negyediken egy testépítő dicsekszik a férfiasságával; az ötödiken egy romantikus intim együttlét van…
- Magának mindenről a szex jut eszébe?
- Nekem? Hiszen magának vannak szexképei…
:-D
Tricksy, ahol a tánc a testbeszéd
A társas (páros) táncokban ennek okán elég kényes téma az érintés, és mivel nem találtak rá általánosan alkalmazható metódust, kerülik, vagy csak a feltétlen szükséges mértékben, erősen szabályozottan alkalmazzák. Ha a táncot a színpadi irányból közelítjük meg, szinte fel sem tűnik, de mikor belépünk a páros tánc világába, olyan érzésünk támadhat, mintha megnémult vagy nagyon elcsendesedett volna. Pedig nagyon is beszédes…
A tánc valójában a teljes „non-verbális” kommunikációt felöleli. A Tricksy nem más, mint az, ami az eddig méltatlanul elhanyagolt érintést visszaemeli méltó helyére. Az érintés használatával a testbeszéd láthatatlan alkotórészeihez kapsz exkluzív hozzáférést. A testbeszéd „tudományos vizsgálatánál” többnyire statikus állapotot, illetve egyes mozdulatok, mozdulatrészek megjelenését, továbbá ezek együttesét értelmezik. A táncban ezek dinamikus folyammá válnak, ahol eltűnik a kezdet és a vég, mégis pontosan tudod, érzed Te ki vagy és, hogy körülötted mi van. Így a Tricksy nem figurakatalógus, és nem egzakt szótár (amit fellapozhatsz, ha keresel egy fogalmat), hanem költészet, ami ...
Mint a festőnek az ecset, az lesz a táncodban az érintés. A Tricksy megmutatja az alap és a főbb színeket, majd elkezdjük ezeket keverni, hogy kialakíthasd a saját árnyalataidat. Így lesz egyedi, mint a beszédedben a hangszíned, az artikulációd és mindened, ami a Te mondanivalódat hordozza.
A Tricksy nem Te vagy, vagy én vagyok, hanem Mi vagyunk Együtt.
Erről fog szólni a továbbiakban ez a blog-kategória, de itt inkább csak írnok leszek, hiszen együtt megyünk az ösvényen.
A következő ciklus az érzések, érzelmek és a tánc kapcsolatáról fog szólni. A bevezető posztját itt olvashatjátok: "A szenvedély"