
Hagyományos Szerepek a táncban
Talán a „sötét” középkor dogmatikus felfogása ragadt rajta a táncon is, ami szerint egy férfi és nő kapcsolata valójában nem szólhat másról, mint a szexről (utódnemzésről), amit „tűzzel-vassal” kordában kell tartani. Aztán a hétköznapokban eljött a szexuális forradalom időszaka, az emancipáció, amit egyes esetekben „sikerült” túlzásba vinnünk és átesnünk a ló túloldalára. A táncokban ezek a folyamatok kisebb-nagyobb késéssel jelentek meg, ezért az „átesés” sem volt annyira látványos, vagy hosszabb idejű. Sokat hallottam az elmúlt időben, hogy a társas (páros) táncban még megmaradt a „hagyományos férfi-női szerep”… Hogy mi van?
Hagyományos férfi-női szerep? Melyik „hagyomány”?
Visszatükröződik ez a táncban és a tanítási metódusokban is. Egy-egy mozdulatsornak (természetéből adódóan) van férfi és női vagy (ha jobban tetszik) vezetői és követői vetülete. A megvalósulásban (legyen az akár oktatás, akár tánc) ez úgy fest,
Tisztára, mint egy „felolvasó est”.

Mi ezzel a gondom?
„Csak” annyi, hogy a szövegkönyvet valamikor a „sötét” középkorban írták és tartalmilag azóta sem írták át, csak –ahogy a nyelv fejlődött– újra írták (magyarról magyarra, mint az ómagyar Mária-siralmat, a most használt újmagyarra). Természetesen meg kell tanulnunk érthetően beszélni, de talán még fontosabb az, hogy meg-, és/vagy felismerjük a saját gondolatainkat, azokat szavakba tudjuk önteni és megtanuljunk fogalmazni. Szerintem rövid időn belül bottal vernének ki bárhonnan, ha a mondandómat előre összeválogatott idézetekkel akarnám kifejezni és én is hidegrázást kapnék attól, ha erre kontra idézet-halmazokat kapnék…
Akkor a táncban miért ezt a formát követjük?
Non plusz ultra, miért a középkori szövegkönyvből?
Az elcsépelt tánctanári mondat: „A férfi vezet, a nő követ.”, ami viszont zsigeri ellentétet okoz az emancipált gondolkodásban.
Ennek az ellentétnek a feloldására több próbálkozás is volt (a teljesség igénye nélkül):
- Ne legyen előre definiált vezetés-követés,
ami a kontakt-táncban jelenik meg nagyon határozottan.
„Hát”, azt elismerve, hogy zseniális test-tudatot, izolációs készséget és harmonikus mozgást eredményez(het), a tömegek számára nehezen értelmezhető. Mintha a beszédből kidobtuk volna a szavakat és csak hangokkal kommunikálnánk.
- Cseréljük, cserélgessük fel a szerepeket,
ami meg pl. a west coast swing-ben érhető tetten.
Érdekes és az újdonság varázsával hat, viszont a szerepcsere az eredeti szerkezetet (vezetés-követés) valójában érintetlenül hagyja. Olyan, mintha a franciaágyban oldalt cserélnénk. Eleinte izgalmas, minden másnak tűnik, de ahogy telnek az éjszakák rájövünk, hogy valójában nem változott semmi.

Elolvastam pár „szövegkönyvet”, értelmeztem, de most becsukom és lássuk a saját gondolataimat. A Tricksy-ben nem elvetettem az elcsépelt „férfi vezet – nő követ” gondolatot, hanem kiegészítettem:
a Férfi vezet és alkalmazkodik – a Nő követ és változtat
(Azaz a Nő nem csak kiegészít / díszít, hanem valóban változtat, módosít.)
Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy legyenek saját gondolataink, hogy ne az előre megírt „idézeteket” olvassuk fel, hanem mi fogalmazzuk meg a tartalmat.
Ha erotikus felütéssel kezdtem, legyen a zárás is hasonló. Jelentkezzen az, aki párjával/házastársával a szerelmi együttléteket mondjuk a (szintén nem „mai”) Kámaszútrában leírtak pontos lemásolásával „oldja meg”! (Persze, hogy elolvastam, de a meghitt pillanatokban a könyvespolcon van a helye, nem az ágy mellett nyitva… :-D)
De akkor a táncban miért…???
… és miért „Tricksy”?
Ez lesz a következő poszt tárgya. (Noverre levelei)