Prológus

Note
  „A tánc egy vízszintes irányú vágy függőleges kifejeződése.” Egy sokat hangoztatott idézet, bár nekem nem sikerült megtalálnom, hogy honnan származik, de akkora nonszensz, mintha azt mondanám, hogy az összes festmény pornográf, minden irodalmi mű erotikus és azért házasodunk össze, mert dugni akarunk, vagy azt, hogy a szivárvány vörös.
Image

Hagyományos Szerepek a táncban

  De ha már képbe hoztam a szexualitást, akkor maradjunk ebben a hasonlatban, hogy megmutathassam, miben különbözik a Tricksy megközelítése az általánosan elterjedt tánccal kapcsolatos megközelítéstől.

  Talán a „sötét” középkor dogmatikus felfogása ragadt rajta a táncon is, ami szerint egy férfi és nő kapcsolata valójában nem szólhat másról, mint a szexről (utódnemzésről), amit „tűzzel-vassal” kordában kell tartani. Aztán a hétköznapokban eljött a szexuális forradalom időszaka, az emancipáció, amit egyes esetekben „sikerült” túlzásba vinnünk és átesnünk a ló túloldalára. A táncokban ezek a folyamatok kisebb-nagyobb késéssel jelentek meg, ezért az „átesés” sem volt annyira látványos, vagy hosszabb idejű. Sokat hallottam az elmúlt időben, hogy a társas (páros) táncban még megmaradt a „hagyományos férfi-női szerep”…    Hogy mi van?
Hagyományos férfi-női szerep? Melyik „hagyomány”?
 Az, amelyik azt mondja, hogy a nő szerepe a háztartásvezetés és a gyereknevelés vagy, hogy „egy nő legyen szakács a konyhában, úrinő a társaságban és szajha az ágyban”??? Ez nem más, mint a patriarchális társadalmi berendezkedés torzult öröksége. Puffogtatunk üres frázisokat valódi gondolatok nélkül.
  Visszatükröződik ez a táncban és a tanítási metódusokban is. Egy-egy mozdulatsornak (természetéből adódóan) van férfi és női vagy (ha jobban tetszik) vezetői és követői vetülete. A megvalósulásban (legyen az akár oktatás, akár tánc) ez úgy fest,
hogy megtanuljuk, gyakoroljuk az egyik oldalt, majd egymás mellé pakoljuk azokat. Ha a vezető „ezt” a mozdulatot kezdi, akkor az „ez” a mozdulatsor lesz, amire meg „emez” (jobb esetben „emezek”) mozdulat vagy mozdulatsor a válasz. Ezt gyakoroljuk, gyakoroltatják annak érdekében, hogy a kivitel (technikailag) minél pontosabb, gördülékenyebb… stb. legyen. Olyan ez, mintha egy párbeszédet előre megtanulnánk és a cél az lenne, hogy minél szebben, jobban, artikuláltabban, hangsúlyozva… stb. adjuk vissza.

Tisztára, mint egy „felolvasó est”.
Image

Mi ezzel a gondom?

  „Csak” annyi, hogy a szövegkönyvet valamikor a „sötét” középkorban írták és tartalmilag azóta sem írták át, csak –ahogy a nyelv fejlődött– újra írták (magyarról magyarra, mint az ómagyar Mária-siralmat, a most használt újmagyarra). Természetesen meg kell tanulnunk érthetően beszélni, de talán még fontosabb az, hogy meg-, és/vagy felismerjük a saját gondolatainkat, azokat szavakba tudjuk önteni és megtanuljunk fogalmazni. Szerintem rövid időn belül bottal vernének ki bárhonnan, ha a mondandómat előre összeválogatott idézetekkel akarnám kifejezni és én is hidegrázást kapnék attól, ha erre kontra idézet-halmazokat kapnék…

Akkor a táncban miért ezt a formát követjük?

Non plusz ultra, miért a középkori szövegkönyvből?

  Az elcsépelt tánctanári mondat: „A férfi vezet, a nő követ.”, ami viszont zsigeri ellentétet okoz az emancipált gondolkodásban.
Ennek az ellentétnek a feloldására több próbálkozás is volt (a teljesség igénye nélkül):

  • Ne legyen előre definiált vezetés-követés,
    ami a kontakt-táncban jelenik meg nagyon határozottan.

„Hát”, azt elismerve, hogy zseniális test-tudatot, izolációs készséget és harmonikus mozgást eredményez(het), a tömegek számára nehezen értelmezhető. Mintha a beszédből kidobtuk volna a szavakat és csak hangokkal kommunikálnánk.

  • Cseréljük, cserélgessük fel a szerepeket,
    ami meg pl. a west coast swing-ben érhető tetten.

Érdekes és az újdonság varázsával hat, viszont a szerepcsere az eredeti szerkezetet (vezetés-követés) valójában érintetlenül hagyja. Olyan, mintha a franciaágyban oldalt cserélnénk. Eleinte izgalmas, minden másnak tűnik, de ahogy telnek az éjszakák rájövünk, hogy valójában nem változott semmi.

Image

Elolvastam pár „szövegkönyvet”, értelmeztem, de most becsukom és lássuk a saját gondolataimat. A Tricksy-ben nem elvetettem az elcsépelt „férfi vezet – nő követ” gondolatot, hanem kiegészítettem:

a Férfi vezet és alkalmazkodik – a Nő követ és változtat

(Azaz a Nő nem csak kiegészít / díszít, hanem valóban változtat, módosít.)

Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy legyenek saját gondolataink, hogy ne az előre megírt „idézeteket” olvassuk fel, hanem mi fogalmazzuk meg a tartalmat.

  Ha erotikus felütéssel kezdtem, legyen a zárás is hasonló. Jelentkezzen az, aki párjával/házastársával a szerelmi együttléteket mondjuk a (szintén nem „mai”) Kámaszútrában leírtak pontos lemásolásával „oldja meg”! (Persze, hogy elolvastam, de a meghitt pillanatokban a könyvespolcon van a helye, nem az ágy mellett nyitva… :-D)

 

De akkor a táncban miért…???

 

… és miért „Tricksy”?

Ez lesz a következő poszt tárgya. (Noverre levelei)